Interjú Bálint Ádámmal, a Spooon 1-2-3 kulináris csapat szerzőjével
stahl.hu: Hol élsz, mivel foglalkozok, amikor nem a blogot írod?
Bálint Ádám: Tősgyökeres budapesti vagyok, a "civil" munkám meg kis önellentmondással a színház: az Operett tagja vagyok már 7 éve.
stahl.hu: Melyik piacra jársz vásárolni? Miket szerzel be csak onnan?
B.A.: Nem vagyok nagy piacra járós, mert nem szeretek korán kelni - mire összeszedem magam, már elvitték a szép árut. Van bejáratott zöldségesem, pékségem, delim - hentesem még nincs, keresem az igazit.
stahl.hu: Hogyan néz ki egy átlagos hétköznapod?
B.A.: Nem indulhat el a nap egy nagy kübli latte nélkül, inkább a szertartás, mintsem a koffein miatt - ezen túl viszont nincs rutin az életemben. Ha próbaidőszak van, akkor reggel 10-től este 10-ig bent vagyok a színházban, főzés ez esetben kizárva - ilyenkor a környék kajáldáit mérem fel, szerencsére már egy csomó értékelhető hely van. Lazább időszakokban minden nap főzök, sütök. A bevált recepteken túl nekifutok olyan ételeknek is, amelyek elkészítése során megtanulhatok valami új technológiát.
B.A.: A baráti társaságban többen vagyunk gasztrománok/foodie-k, és azon kaptuk magunkat, hogy hárman egy idő után mindig az evésről beszélünk. Két lányban fogalmazódott meg az ötlet, hogy kéne egy közös blog, én eleinte csak sodródtam az árral. Kitűztük a célokat: mutassuk meg a saját példánkon keresztül, hogy egészségesen főzni, friss alapanyagokból, ízfokozóktól, tartósítószerektől és más adalékoktól mentes konyhát vinni nem nehéz, ezáltal bárki számára megteremthető. Mára ketten maradtunk, de az alapelveinket még erősebben képviseljük.
stahl.hu: Támogat a családod a blogírásban?
B.A.: Nyitottak az új ízekre, bátran tesznek próbát az ismeretlen kombókkal, mindent szívesen megkóstolnak. Ha ízlik nekik, nem csak hogy nem fukarkodnak a dicsérettel, de akár bekerül a repertoárjukba - és ez visszafelé is igaz, én is lesek Tőlük.
stahl.hu: Mi az ami mindig megtalálható a kamrádban?
B.A.: Nagy kattanásom az indiai konyha. A currykhoz való masalát (fűszerkeveréket) mindig frissen készítem, így a fűszerkészletem hatalmas, és azonnal pótolom, ha valami elfogy. Ezenkívül négy-ötféle sajt mindig van a hűtőben, mert ezt nassolom.
stahl.hu: Kitől tanultál meg főzni? Melyik ételt, süteményt készítetted el először?
B.A.: Édesanyámtól tanultam az alapokat, hát persze. Sok sikertelen próbálkozás után egy francia almatortával voltam először elégedett. Mára több mint 100 szakácskönyvem van, ezekből képzem magam.
stahl.hu: Hogy állsz a sajtokkal, borokkal? Ínyenc vagy?
B.A.: Nem vagyok ínyenc, inkább foodie-nak tartom magam. Az ínyenc, vagyis a gourmet a különlegességre utazik, ami magas árat is jelent: az hajtja, hogy olyat ehessen, amit sok ember nem engedhet meg magának. Engem ez nem érdekel, én az autentikust keresem. A klasszikust, a helyit, a háztájit, a titkosat, ez pedig általában éppen hogy az olcsó ételeket jelenti. Ha utazom, nem a Michelin-csilagos éttermekbe vágyom, hanem az eldugott, kis koszos helyi lebujokba, ahol a helyiek esznek és mondjuk véletlenül sem beszélnek más nyelven a sajátjukon kívül. Ilyen helyeken lehet csodás dolgokat enni.
stahl.hu: Mi volt a legérdekesebb élményed az ilyen külföldi kalandjaid kapcsán?
B.A.: Pár éve egy agriturismo körutazáson (ez azt jelenti, hogy tanyákon, falusi házakban szállsz meg, akár a családdal egy fedél alatt), keveredtünk el Toszkánában egy Peccioli nevű kis faluba. A helyi kis vendéglőbe belépve minden szem ránk szegeződött, a kutya nem beszélt angolul, de miután elfogadták a tényt, hogy egy csapat ismeretlen beült közéjük, rém kedvesek voltak. Sosem ettem finomabb pastákat és pizzákat, mint ott, fillérekért. 5 euróba került pl. egy szarvasgombás-vargányás pizza.
stahl.hu: Az utóbbi időben egyre inkább előtérbe kerülnek a kézműves termékek (sörök, sajtok, húsáruk, csokoládék stb...). Ezek szerinted milyen hatást gyakorolnak a magyar gasztrokultúrára? Mely kézműves termékek a kedvenceid?
B.A.: Nem történhetne jobb a magyar gasztrokultúrával, mint ezek előretörése. A régi, hagyományos technológiák felelevenítésével visszakapják az ételek valódi értéküket. A valódi étel kincs, rengeteget kell dolgozni érte, hogy az asztalra kerüljön - egy csomagolt művirsli kapcsán ezt nem érezni. A háztáji sajtok nem egyszer okoztak már csalódást, de tovább próbálkozom. Házi húsáruból viszont nem egyszer futottam már bele fenségesbe.
stahl.hu: A fejlődőben lévő magyar gasztrokultúrát nyilván sok minden befolyásolja. Mit gondolsz, milyen hatást gyakorolnak rá a gasztroblogok? Hol érhető tetten a mindennapokban a gasztoblogok hatása?
B.A.: Ma már több, mint ezer magyar gasztroblog van, és bár minőségük nagyon széles skálán mozog, nyilván vannak olvasóik is - jó jel, hogy ennyi embert érdekel ma a főzés. A blogok remélt hatása az, hogy széles körben elterjed a táplálkozás iránti igényesség, az így kialakuló kereslet pedig jót fog tenni az alapanyagokat előállító iparágaknak is. Magyarország elsősorban mezőgazdaságra alkalmas terület, ebben eredményesek lehetünk. Minden adottságunk megvan hozzá, hogy nagy mennyiségben akár bio minőségű élelmiszert állítsunk elő, csak eddig nem lett volna rá itthon kereslet - naívan hangzik, de hiszem, hogy a gasztrokultúra fejlődése pozitív hatással lehet az egész magyar gazdaságra. A mi blogunk is részt vállal ebben a misszióban.
stahl.hu: Mi foglalkoztat a gasztronómián kívül?
B.A.: Most vagyok harminc éves, már kikristályosodott, hogy mi fontos számomra és mi nem. Művészet nélkül nem tudok létezni, viszont bármilyen formája megérint: a színháztól kezdve az ipari formatervezésen át a belsőépítészetig minden. Az egyetemen művészettörténetből és francia nyelvből szereztem diplomát, mellette jártam a színiiskolát: volt lehetőségem, hogy belekukkantsak mindenféle művészeti ágba.
Hatosfogat:
Sokat olvasom a Fűszer és Lelket, a They Draw and Cookot (fúziós művészet, imádom), és Az élet napos oldalát (elképesztően jók az ételfotók).
2. Milyennek képzeled az átlag olvasódat?
A facebook-csoportnak köszönhetően erre pontos választ tudok adni: 18-35 éves nők vannak többségben.
3. Milyen a tökéletes ünnepi ebéd?
Nem az ételtől lesz az, hanem a sok nevetéstől.
4. Mi a kedvenc nassolni valód?
Egy darab sajt vagy házi kolbász.
5. Ha lehetne, kit hívnál meg magadhoz vacsorára?
Jamie-t, hogy azt mondhassa, "Apám, Te is megértetted, miről beszélek." Nagyban egybevágnak az elképzeléseim az Övével.
6. Melyik szakácskönyvet kedveled a legjobban?
A "Nélkülözhetetlen..." sorozatot, mert minden nemzetközi kedvenc receptjét megtalálom bennük és leírnak egy sor technológiai titkot.
Bálint Ádám blogját a www.spooon123.hu címen érhetitek el.
