Egy jó gulyás a maga végtelen egyszerűségében is szinte verhetetelen. Hús, krumpli, paprika, hagyma, és kész. De ami hajdanán szerény, uram bocsá: szegényes étel volt, az mára a hús mennyiségével, a rengeteg krumplival és galuskával, a sok zsiradékkal igazi nehézbombázóvá változott.
A töltött csirkecomb nem afféle eleve fogyókúrás kárhozatra rendeltetett étel, mint mondjuk a sólet. Csak épp sok helyen lehet elszaladni a kalóriákkal elkészítésekor. Ebben a variációban ezért nem egyetlen nagy, hanem sok kis eszközzel élünk, hogy ezt megakadályozzuk.
Ez az angol klasszikus tulajdonképpen sült krumpli, panírozott hallal, mindkettő forró zsiradékban sütve, majonézzel fogyasztva. Ha precíz technikával, frissen készül, és jók a hal-krumpli arányai, meglepően könnyű fogás is lehet. Más esetben viszont maga a zsírban tocsogó dietetikus-rémálom.
Tulajdonképpen nem lenne sok, ha mértékkel ennénk belőle. De ki tud ellenállni egy tepsi frissen sült, még illatos keksznek? Ekkor pedig hirtelen felszaladó vércukor-szint lesz a következmény. A cél hát legyen az, hogy az íz megtartása mellett alacsonyabb legyen a glikémiás indexe.
Az általunk is rajongásig szeretett ízt és állagot leszámítva, legyünk őszinték, szinte minden. A hozzávalók listája a szív- és érrendszeri betegségek emberölés tárgyalásán akár a vádlottak névsora is lehetne: cukor, tojás, finomított liszt, vaj.
Klasszikus változatban amolyan „mindent bele” sütemény, ami a vasárnap délutáni kávé mellé majszolva kalóriadús dióval, kandírozott gyümölcsökkel teleszórva, csokoládémázzal bevonva kiváló hízókúra. A hozzávalók külön-külön is igencsak táplálóak. A vaj, cukor, olajos magvak és kandírozott gyümölcsök együttese fölösleges kalóriákkal tömi a szervezetünket, azaz hizlal. Ha finomlisztből és finomított cukorból készítjük, az ideálisnál kevesebb rostot fogyasztunk. A csinos csokoládé-bevonatot már csak hab a...
Tartalmas levesek után kevés finomabb édesség létezik, mint a túrógombóc. A túrógombócban a túró zsírossága és a cukor magas kalóriatartalma azonban hizlalóvá teszi az ételt. Az sem szerencsés, hogy a búzadarában kevés a rost, ezért nem csökkenti hosszú távon az éhségérzetet. A tálalásnál aztán a pirított zsemlemorzsa és a cukros tejföl is rendesen vastagítja a derekat.
A székelykáposzta hagyományos elkészítési módjának kiinduló pontja egy kellemesen zsíros sertéspörkölt, befejező mozzanata pedig gazdag tejfeles habarás. És pont az eleje és a vége okozza a legnagyobb gondot. Azaz az olajon pirított hagymán puhára párolt, zsírral gazdagon átszőtt sertéscombkockák adta pörkölt, és a szintén magas zsírtartalmú tejfölből készített lisztes habarás, sőt némely házaknál akár rántás. Ezek mind-mind kalóriaszaporító tényezők, és így igencsak hizlalnak.