Elkészítés

1. Sütőpapírt terítünk egy 20x30 cm-es vágódeszkára, mert erre öntjük ki majd a meleg, még folyékony grillázst.

2. A diót és a cukrot egy 28 cm átmérőjű teflonserpenyőbe szórjuk, és mérsékelt lángon addig kevergetjük, amíg a cukor karamellesre nem olvad a dió körül. Ekkor azonnal ráfordítjuk a sütőpapíros deszkára, fakanállal gyorsan szétkenjük rajta, és hideg, jól szellőző helyre költöztetjük, hogy a grillázs keményre dermedjen.

3. A portói boros habhoz kell egy fazék meg egy ráillő fém keverőtál. A fazékba annyi vizet engedünk, hogy a későbbiekben ne érjen bele a tál alja, majd a vizet felforraljuk, aztán takarékra állítjuk alatta a lángot, és megvárjuk, amíg a forrás gyöngyöző, csendes bugyogássá csitul. A fémtálban kézi habverővel összehabosítjuk a tojássárgákat a cukorral, apránként hozzávegyítjük a portói bort meg a tejszínt, és a tálat a gőzölgő fazékra helyezzük. A portói boros keveréket a kézi habverővel kitartóan kavargatjuk-habosítjuk a gőz fölött, amelynek hatására kb. 15-20 perc alatt szépen besűrűl. Igaz, közben a kezünk is jól elfárad, de meglátják, megéri.

4. A kész borhabot levesszük a gőzről, és további 5 percig keverjük a kézi habverővel, hogy langyosra hűljön. Ezután visszatérünk a megkeményedett diógrillázshoz, apróra törjük, és kávédarálóban durvára őröljük.

5. Tálalhatunk: a diógrillázs felét szétosztjuk 1.5 dl-es, hőálló poharakban, arányosan rákanalazzuk a még langyos, aranysárga, portói boros habot, végül megszórjuk a maradék grillázssal, és meghintjük csipetnyi őrölt fahéjjal a tetejét.

4 adag lesz belőle.