A BEVÁLT RECEPT - GYORS, BIZTONSÁGOS ÉS KÉNYELMES
HOZZÁVALÓK: BANKKÁRTYA

Ma már egyre természetesebb, hogy bankkártyával fizetünk, és napról napra több az olyan üzlet, ahol ezt bátran meg is tehetjük. A kártyás vásárlás majdnem mindenhol díjmentes, azaz nem számítanak fel szinte sehol pluszköltséget. Épp ezért nemcsak a nagy összegű vásárlásoknál, hanem a kisebbeknél is érdemes ezt a megbízható, egyszerű, könnyű és kényelmes megoldást választania.

Praktikus
Időnként, például mielőtt vásárolni indul, ellenőrizze a kártya lejárati dátumát és azt, hogy mekkora az az összeg, amit egy nap elkölthet. Előfordulhat, hogy ezt korábban túl alacsony értékre állították, és a nagyobb bevásárlás esetén már nem lesz elegendő kiadásainak fedezésére.

Bankkártyával ma már nemcsak műszaki cikket, ruhákat, tankolást vagy nagybevásárlást tud fizetni. Egyre több kis bolt is elfogadja a bankkártyát. Sőt, nem kell pénzt vinnie, ha moziba megy, és ma már sok helyen busz- és vonatjegyet is vehet kártyával. A szolgáltatók egy részénél is van lehetőség arra, hogy kártyával fizesse ki mondjuk az internet- vagy mobilszámláját az ügyfélszolgálatokon.

Biztonságos
A vásárlásról szóló bizonylatot a kártyája típusától függően alá kell írnia, vagy meg kell adnia a PIN kódot. Soha ne tartsa cetlire felírva PIN-kódját, pláne ne a kártyája közelében.
Bankjától SMS-ben értesítést is tud kérni a vásárlásokról / készpénzfelvételről, így rögtön kiderül, ha esetleg valaki más használta a bankkártyát, vagy többször húzták azt le a kelleténél. Ilyen esetekben éjjel-nappal hívhatják bankjuk ügyfélszolgálatát. Ha pedig elveszti kártyáját, azonnal tiltassa le telefonon keresztül.

Hitelkártya
Egyre több bank kínál, és egyre többen használnak hitelkártyát. Hasznos, amikor nincs elég pénz a folyószámláján, és egy kedvező vásárlási lehetősége adódik, vagy épp nem akar hozzányúlni a megtakarításaihoz. A bankok általában a hitel töredékét kérik vissza egy megadott időpontig. A fennmaradó összeg után azonban kamatot számolnak fel. Épp ezért a hitelkártyával okosan kell bánnia. Mindig csak annyit költsön, amennyit kiszámítható forrásból, tervezhetően, biztosan vissza tud fizetni.

"Nekem nincs amolyan zsebbe való, kisméretű pénztárcám. Minden iratomat, kártyákat, csekkeket és ki tudja mi mást, egy jókora filofaxban tartok, azt meg a kézitáskámban. Ha könnyített szereléssel akarok utcára menni, akár itthon vagy külföldön, akkor egyszerűen zsebre vágom a legszükségesebbeket, a többi marad a tárcában.

Így volt ez néhány éve Marokkóban is. A nyaralás utolsó napját töltöttük, de a gép csak délután indult, volt még idő utoljára meglátogatni a soukot, azaz a bazárt. Ahogy szoktam, szinte oda sem figyelve zsebre vágtam két bankkártyát, valami arcképes igazolványt meg azt a pár papírpénzt, amit az utolsó dirhamjainknak hittem. Majd elköltöm valami izgalmas fűszerre, gondoltam.

Belevetettem magam a piac forgatagába, és sikerült jócskán el is keverednem, olyan zugba jutottam, ahol még sosem jártam. Ott aztán egy kis sarki árusnál hirtelen megpillantottam, amit már többször is hiába kerestem: egy autentikusnak tűnő, nem mázas, nem csicsás, nem ünnepre való, nem túl szép, ámde nagyon vágyott tagine-sütőt. Aki nem szeret főzni, talán nem érti, miért lelkesedhet valaki egy ormótlan, kúpos agyagedényért, de én teljesen lázba jöttem. A párom ráállt, hogy hajlandó hazacipelni a törékeny, ráadásul nehéz holmit kézipoggyászként, a tagine-sütő ára is elfogadható volt, szóval már nyúltam is a papírpénzekért. Amelyekről aztán az első pillantásra kiderült, hogy nem dirhamok, hanem már a hazaútra előkészített forintok voltak.

Visszamenni már nem lett volna idő, épp elszontyolodva kezdtem lemondani az agyagedényről, amikor a huncut szemű mezítlábas árus csak annyit kérdezett: - Card? Bankcard? Creditcard?
- Itt? Elfogadnak kártyát? - néztem körül. A döngölt padlójú, kizárólag néhány tagine-sütőt tartó boltocska nem úgy nézett ki, mintha fel lett volna készülve ilyesmire. Pedig igen. A bácsika lehúzta a kártyát, gondosan ki-tudja-mikori napilapokba csomagolta az edényt, és már indulhattunk is.
A tagine-sütő bekerült a férjem félbőröndnyi kézitáskájába, túlélt egy hosszú kocsiutat a reptérig, egy párizsi átszállást, és még a Ferihegyről hazáig tartó taxis futamot is. Pár nappal később pedig a bankszámlakivonatomon nyugtázhattam, hogy tényleg csak annyit vontak le tőlem, amennyit fizettem. Az edényt pedig azóta is gyakran, szeretettel használjuk."